A napelemparkok létesítése kapcsán az időzítés különös jelentőséggel bír: a közcélú hálózatra történő csatlakozások kapcsán jelenleg nem ritka a hét-tíz éves várakozási idő sem, amely várakozási idő alatt a már megszerzett engedélyek hatálya lejárhat. Ennek oka, hogy a közcélú hálózatok fejlesztésre szorulnak, így előfordulhat, hogy a műszaki gazdasági tájékoztató alapján egy hálózati csatlakozási pont üzembe helyezésére csak 2030 után kerül sor. Jogi szempontból ez a probléma a termőföldön történő létesítés esetén jelentheti a legnagyobb kockázatot, amelynek hátteréről Szűcs Anikó Edit, a DLA Piper Hungary ingatlanjogi csoportjának szenior ügyvédje készített rövid összefoglalót.

Egy napelempark létesítésére irányuló beruházás megvalósításának első lépése általában az, hogy a beruházó megkeresi a megfelelő területet és az érintett ingatlanok tulajdonosaival valamilyen tulajdonátruházásra vagy használatra vonatkozó szerződést köt. Termőföld esetén, ezen megállapodások megkötését követően – az ingatlan tulajdonosával együttműködve – más célú hasznosítási engedély beszerzése a következő feladat. Jellemzően már az engedély birtokában, de attól függetlenül a beruházó igénybejelentéssel él az elosztó engedélyes felé, aki megküldi az igénybejelentő részére a műszaki gazdasági tájékoztatót, amely az igénybejelentő kapacitás-lekötési nyilatkozatának megtételével, illetve a kapacitáslekötési biztosíték befizetési kötelezettségének teljesítésével válik véglegessé. Az építési engedély megkérése is jellemzően a projekt elején történik, aminek gyakorlati haszna is van, hiszen az engedélyezés is el tud húzódni és jobb még a projekt elején tudni, ha az engedélyeztetés valamilyen problémába ütközik.

Ez az a pont, ahol az adott projekt már gazdasági és pénzügyi szempontból is érdekessé válik esetleges beruházók részére – számos hasonló státuszban lévő projekt adásvételével találkoztunk tanácsadói munkánk során. Mindazonáltal gyakorlati tapasztalatunk azt mutatja, hogy a más célú hasznosítási engedély, valamint az építési engedély megszerzését követően a beruházóknak olyan új kockázatokat szükséges mérlegelnie, amelyek az eddigi beruházások során nem feltétlenül jelentettek problémát: nevezetesen, hogy a beruházás kapcsán már megszerzett engedélyek hatálya lejárhat a csatlakozási engedély elhúzódó megszerzése miatt.

De miért jelenthet mindez kockázatot a beruházók részére?

A fenti engedélyek hatálya azok kiállítását követően négy év, amely nem meghosszabbítható, tehát kizárólag új engedély kérhető a lejáratot követően. A más célú hasznosítási engedély esetén ez azt jelenti, hogy négy éven belül a más célú hasznosítást meg kell valósítani (tehát az erőművet fel kell építeni és a használatbavételi engedélyt megszerezni), míg az építési engedély esetén elegendő, ha megkezdik az építési tevékenységet az engedély hatálya alatt és további 6 év alatt befejezik azt. Jól látható tehát, hogy a más célú hasznosítási engedéllyel szemben, az építési engedély esetén lényegesen hosszabb idő áll rendelkezésre, a szabályozás itt nagyobb mozgásteret nyújt a beruházó részére.

A másik ok, amiért az építési engedélynél lényegesen nagyobb fejtörést okoz a más célú hasznosítási engedély, hogy termőföldet más célra (vagyis nem mezőgazdasági célra) csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet hasznosítani, illetve felhasználni. További megkötés, hogy az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetve helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. Az időleges hasznosítás nem jöhet szóba napelempark létesítése esetén, hiszen az időleges hasznosítás maximális időtartama öt év lehet, míg egy napelempark átlagos életciklusa ennél jelentősen hosszabb időtartamot ölel fel. A helyhez kötött igénybevétel pontos meghatározásával a jogszabály adós marad, csak példálózó jelleggel tartalmaz rendelkezéseket, amelyek meghatározzák a termőföldek ideiglenes hasznosításának módját. Ezek közül az egyik a kis teljesítményű, azaz 0,5 MW-nál kisebb névleges teljesítményű, napenergiát felhasználó erőmű létesítése a betáplálásra alkalmas villamosenergia-elosztó hálózat ezer méteres környezetében. Utóbbi tehát mérlegelés kérdése, erre biztosan alapozni az engedély ismételt kiadását nem lehet.

Ezen felül, ahogyan a fentiekben hangsúlyoztuk, termőföldet más célra hasznosítani elsősorban gyengébb minőségű termőföld igénybevételével lehetséges. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy az engedély hatálya alatt megváltozhat az irányadó jogszabályi környezet más, szigorúbb feltételeket támasztva a kivonás feltételeként, de egy adott területen az átlagos termőföld minősége akár a jogszabályi változások hiányában is jelentős mértékben változhat. Az átlagos termőföld minőség, illetve az attól való eltérés ugyanis jelenleg a hatóság rendelkezésére álló aktuális információk alapján kerül meghatározásra, amelyek az évek alatt akár jelentősen változhatnak. Ha például az adott területen az új, más célú hasznosításra irányuló engedély kérelmezéséig jelentős számú új földminősítési mintatér kerül kijelölésre, az végső soron akár az átlagos földminőség változását is eredményezheti. Utóbbi esetben fennáll annak a kockázata, hogy a használatbavételi engedély kiállításáig a más célú hasznosítási engedély hatálya lejár, az érintett ingatlan pedig egy ismételt földminősítési eljárás eredményeként az előzőtől eltérő minősítést kap és a más célú hasznosítási engedély ismételt megszerzése meghiúsul, amely könnyen a teljes projekt ellehetetlenülését eredményezi.

A közcélú hálózatok fejlesztése folyamatosan zajlik, ezért a fenti kockázat várhatóan javuló tendenciát fog mutatni, de a közcélú hálózatnak a projekttel érintett területen az állapotát, valamint a várható fejlesztések időpontját érdemes felmérni és ezen információkat a tervezés során szem előtt tartani. Folyamatban lévő beruházás megvásárlása vagy finanszírozása esetén pedig érdemes a fennálló kockázatok jogi feltérképezése is.