On 26 March, the European Parliament adopted the copyright reform, despite the fact that many of its opponents were strangled and, in particular, in Western Europe, a major uproar among Internet users. On 21 March, even the German-language site of Wikipedia was darkened by protests, and in the following days, tens of thousands of demonstrators across Germany were against the new directive, which they believe posed a threat to free internet and could adversely affect freedom of expression, art and the press. In the next entry, we will examine whether we really need to do this.

The controversial provisions of copyright reform

Opponents of the reform complain, in particular, of Article 11 of the proposed directive and of Article 13 (numbered 15 and 17 of the adopted text). Based on the foregoing, websites should obtain permission to display short text snippets from press products. Here, first of all, we need to think about Google news and the results of other internet search sites, but also include the icons of press products shared on Facebook or Twitter. Article 11 of the Directive, which is also referred to as a linker, states that online platforms would require special permission from publishers to display such snippets.

However, Article 13, which states the content of online content sharing sites (such as YouTube), is responsible for even more discrepancies and oblige them to disclose their infringing content. Given that the number of daily uploads is well above the level that would be manageable with human resources, the critics of Article 13 directly conclude that prevention could only be achieved by using upload filters. According to concerns, these filters can also prevent the uploading of non-infringing content, thus hindering the free sharing of self-made videos, memes and similar content on the Internet.

The original purpose of the directive

Az Európai Bizottság eredeti célja a digitális egységes piacon érvényesülő szerzői jogról szóló irányelvjavaslattal az volt, hogy harmonizálja a tagállamok között a művek szabad felhasználásának körét a kutatás, az oktatás és a kulturális örökség megőrzése terén, illetve lehetőséget biztosítson a tartalom-előállítóknak az online platformokkal szembeni hatékonyabb érdekérvényesítéshez. További célkitűzés volt, hogy átláthatóbbakká váljanak a szerzők és előadóművészek, valamint a producereik és kiadóik közötti szerződéses viszonyok.

A március 26-án közzétett nyilatkozatában az Európai Bizottság örömmel üdvözölte az Európai Parlament döntését. Véleményük szerint a megszavazott jogszabály biztosítja a sajtó, a szerzők és a felhasználók érdekeinek megfelelő egyensúlyát, miközben az online platformok részére arányos kötelezettségeket ír elő. Az új szerzői jogi irányelv a véleménynyilvánítás szabadságát is védelmezi és egyértelműsíti, hogy a mémek és a hasonló paródiajellegű alkotások szabadon felhasználhatók.

Mit mond az irányelv valójában?

Szembeötlő tehát az ellentét, ami a Bizottság és a reformot ellenzők véleménye között feszül. Érdemes ezért alaposabban szemügyre vennünk az irányelv március 26-án elfogadott szövegét. Mindenekelőtt azonban fontos hangsúlyozni, hogy egyrészt a reform szabályozása irányelvi szinten történik, az irányelvek pedig a tagállamokra nézve állapítanak meg kötelezettségeket és azokat a tagállamoknak még át kell ültetniük a saját nemzeti jogrendjükbe. Másrészről a most elfogadott jogszabály nem lecseréli, hanem csak kiegészíti az Európai Parlament és a Tanács 2001-es szerzői jogi irányelvét.

A sajtókiadványoknak az online felhasználást illető védelméről szóló 15. cikk (a javaslat számozásában 11. cikk) tartalmazza a linkadónak is becézett rendelkezést, viszont az elfogadott szövegbe bekerült kivétel szerint ez nem vonatkozik a hiperhivatkozásokra (linkekre), valamint a sajtókiadványok egyes szavainak vagy nagyon rövid részleteinek felhasználására. Kérdéses lehet ugyan, hogy egészen pontosan mi az, ami még “nagyon rövid” részletnek számít, és mi az, ami már meghaladja ezt, de úgy tűnik, a snippetek megmenekültek a korlátozás elől.

A védett tartalmak online tartalommegosztó szolgáltatók általi használatát szabályozó 17. cikk (a javaslat számozásában 13. cikk) kimondja, hogy az online platformok nyilvánossághoz való közvetítést vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt valósítanak meg azzal, hogy a felhasználóik által feltöltött szerzői jogi oltalom alatt álló tartalmakat bárki számára hozzáférhetővé teszik. Ehhez pedig – pl. megfelelő felhasználói szerződés megkötésével – engedélyt kell szerezniük a jogosultaktól. Ilyen engedély hiányában a szerzői jogi jogsértésért a tartalommegosztó portál felel, kivéve ha bizonyítani tudja, hogy

  1. minden tőle telhetőt megtett az engedély beszerzése érdekében; és
  2. a szakmai gondosság magas szintű ágazati normáinak megfelelően” minden tőle telhetőt megtett azon konkrét művek elérhetetlenné tétele érdekében, amelyekre vonatkozóan a jogosult megadta a szükséges információkat; továbbá minden esetben
  3. a jogosultak értesítését követően haladéktalanul eltávolította honlapjáról az értesítésben megjelölt műveket, valamint – ugyancsak “a szakmai gondosság magas szintű ágazati normáinak megfelelően” – minden tőle telhető megtett azok jövőbeli feltöltésének megakadályozására.

A fentiekből arra lehet következtetni, hogy – bár az irányelv egyáltalán nem tesz említést konkrét technológiai eljárásról – az online tartalommegosztó szolgáltatóknak valóban célszerű lehet a jövőben feltöltés szűrőket alkalmazniuk. Viszont a korábbi aggodalmak alapján úgy tűnt, hogy a filternek akkor kellene megakadályoznia a feltöltést, ha az algoritmus valamilyen oknál fogva szerzői jogot sértőnek ítéli az adott tartalmat. Ez valóban nehezen lett volna elképzelhető, nem is beszélve arról, hogy a szűrő program honnan tudhatta volna, hogy az adott műre a jogosult korábban nem adott-e felhasználási engedélyt a portálra feltöltő felhasználónak, vagy a feltöltés nem tartozik-e a szabad felhasználás körébe, illetve hogyan kezelte volna a tagállamok különböző jogrendszereiből adódó eltéréseket.

Az elfogadott jogszabályszöveg fenti rendelkezése alapján azonban a feltöltés szűrőnek vélhetően csak akkor kellene meggátolnia a feltöltést, ha a tartalom megegyezik azzal a művel, amiről a jogosult korábban már értesítette a tartalommegosztó szolgáltatót. Egy ilyen filter program alkalmazása már kivitelezhetőnek tűnik a technológia mai állása szerint, azonban nyilvánvaló, hogy ez is jelentős költségvonzattal jár az online platformok számára. Az irányelv ezért a jogosultak által megjelölt művek feltöltése megakadályozásának kötelezettsége alól mentesíti azokat az online tartalommegosztó szolgáltatókat, amelyek az Unióban kevesebb mint három éve érhetőek el, az éves forgalmuk kevesebb, mint 10 millió euró és havonta átlagosan legfeljebb 5 millió felhasználó látogatja az oldalaikat. A jogszabály továbbá hangsúlyozza, hogy az internetes portálok és a jogosultak együttműködése nem eredményezheti a védelem alatt nem álló tartalmak hozzáférhetőségének megakadályozását.

Akkor most mi lesz a mémekkel?

A reform bírálói közül sokan a véleménynyilvánítási szabadság húsbavágó korlátozásától tartva már a mémek eltűnését is vizionálták. Igazság szerint azonban Magyarországon – de több más EU-s tagállamban is – a mémek többnyire eddig is jogsértőek voltak, illetve jelenleg is azok. Azt már a 2001-es szerzői jogi irányelv is lehetővé tette, hogy a tagállamok a védett műveknek a karikatúra, paródia vagy utánzat készítésének céljára történő felhasználását megengedő szabályozást vezessenek be, ezzel a lehetőséggel azonban nem igazán éltek a nemzeti jogalkotók. A most elfogadott irányelv viszont gyakorlatilag kötelezi erre a tagállamokat, így – amint azt a Bizottság honlapján olvasható tájékoztató is kiemeli – “It will be explicitly allowed to upload other content (such as gifs and the like) created by memes and users for quotation, criticism, opinion forming, cartoon, parody or imitation . '